31.rész: Lovaglás a tengerparton.

Dylan-nel reggel 10:00-re ott voltunk a lovardánál. Vártunk, hogy kijöjjön Zoe és nyissa ki a kaput. Amikor megláttuk őrült integetésbe kezdtünk bele. Visszaintett majd amikor itt volt, így szólt:

-Mikor érkeztetek meg?- kérdezte furán.
-Kb. egy órája, miért?- kérdeztem vissza.
-Mert tudod..ott a csengő (-_-).- mutatott a csengő felé.
-TUDTUK MI!!! Csak nem szóltunk róla! (:D)- kiáltott fel Dylan.
- Halkabban felébreszted a lovakat.- mondta Zoe a mutatóujját a szája elé tartva. Eközben már Coco-nál voltunk. Kilovagoltunk a tengerparthoz.

 Ezt Zoe fotózta, ami felkerült a honlapra. 

Lovaglás közben zenét hallgattam. Pontosabban:

 (Pitbull-Feel This Moment featurning Christina Aguleira)

Amikor visszaértünk (elég késő volt: 20:00...) rögtön haza is indultunk. Ma hívott Nagyi, hogy holnap jönnek. Na király. Viszont holnapután megyünk Caliba!!! Ezaz! Holnap már pakolok is.

Amikor egy forrócsokival felvonultam (szó szerint) a szobámba, anya kopogtatott a szobám ajtaján. Mennem kell fürödni... Fürdés közben megittam a forrócsokimat, és az élet nagy dolgain merengtem...

Vissza a szobámba, írtam 2 részt a blogomba, és irány az ágy!